A raklapozó robot valóban csökkentheti a dolgozók munkaintenzitását, ami az egyik fő oka annak, hogy sok gyártóhelyen bevezetik az ilyen típusú berendezéseket. A raklapozó robot üzembe helyezése előtt a raklapozó oszlop tipikus nagy teherbírású helyzet. Napi munkája a kartonok és zsákos anyagok folyamatos kezeléséből, a különféle áruk meghatározott magasságba történő emeléséből és raklapokra rakásából áll. A teljes munkafolyamat ismételt hajlítást, karemelést és súlytartást foglal magában. Ugyanazok a mozgások nap mint nap elvégzése állandóan magas fizikai terhelés alatt tartja a dolgozókat.
Számos frontvonali raklapozó állomáson hatalmas mennyiségű árut kell egymásra rakni minden munkanapon. A dolgozóknak folyamatosan meg kell ismételni az azonos fizikai mozdulatokat, és el kell viselniük a nagy terhelés által okozott folyamatos nyomást. A hosszan tartó, nehéz munkavégzés általában fizikai kimerültséggel jár, és a műszakok utáni testfájdalmak gyakori panaszok az ilyen beosztásokon dolgozók körében. Amikor a termelési rendelések megnövekednek és a munkatempó felgyorsul, a raklapozási munkaterhelés ennek megfelelően nő, tovább növelve a dolgozók fizikai terheit. A hosszan tartó, nagy intenzitású vajúdás fizikai megterhelési problémákat is kiválthat.
Ha egy raklapozó robotot telepítenek a helyszínen, az alapvető feladatokat, beleértve a nehéz áruk kezelését, emelését és egymásra rakását, teljes mértékben a gép végzi el. A korábban teljes mértékben munkaerőre támaszkodó nehéz kézi emelési és rakatolási munkákat már nem emberi kezelő végzi. A dolgozók megszabadulnak az ismétlődő teherhordó emeléstől és az áruk elhelyezésétől, valamint a fizikailag terhelő mozgásoktól, mint például a hajlítástól az anyagok felvételéhez és a rakományok emeléséhez a raklapozáshoz. A helyszíni személyzet munkaköri feladatai jelentősen eltolódnak. Ahelyett, hogy a megerőltető fizikai munkára összpontosítanának, a dolgozók többnyire könnyű feladatokat végeznek, mint például az alapvető helyszíni felügyelet, az egyszerű anyagutánpótlás és a működési állapot megfigyelése.
A dolgozóknak többé nem kell nagy mennyiségű fizikai erőt fordítaniuk a megerőltető raklapozási műveletekre, ami az általános fizikai megterhelés meredek csökkenéséhez vezet. Még akkor is, ha a rendelési mennyiségek nőnek és a termelési feladatok nehezednek, az igényes rakatolási munkákat továbbra is a berendezés végzi anélkül, hogy nagy fizikai nyomás nehezedne a dolgozókra. A munkatársaknak nem kell kimeríteniük fizikai erejüket, hogy lépést tudjanak tartani a termelési ritmussal, és a munka közbeni fizikai fáradtság is nagymértékben enyhül.
Objektíven meg kell jegyezni, hogy az ilyen berendezések bevezetése nem szünteti meg az összes kézi munkát. Bizonyos segédfeladatok továbbra is vannak a helyszínen. Mindazonáltal ezek a fennmaradó feladatok már nem nagy terhelésű, teherviselő munka, és a fizikai nyomás jelentősen csökken. A dolgozók felszabadulnak a tartósan nagy igénybevételnek kitett műveletek és az ismétlődő teherhordó mozdulatok okozta fizikai megterhelés alól, és alapvetően megszabadulnak a nehéz, ismétlődő fizikai munkától.
A teljes kézi üzemmódokhoz képest a helyszíni személyzet jelentős javulást tapasztal a munkakényelme terén, anélkül, hogy pusztán a fizikai állóképességre támaszkodó nehéz raklapozási feladatokat kellene elviselniük. Az ilyen munkaintenzitásbeli különbségek még nyilvánvalóbbá válnak a hosszú üzemidővel és több műszakos gyártási ciklusokkal rendelkező műhelyekben. A múltban még a műszakváltások is alig tudtak segíteni a dolgozóknak a rendkívüli raklapozási munkaterhelésben. Most a berendezés veszi át a főbb műveleteket, miközben a dolgozók csak a segédkapcsokat kezelik, így a frontvonalbeli személyzet munkaerő-intenzitása jelentősen csökken, és általános munkatapasztalataik optimalizálódnak.
